A nyugat-balkáni államok vezetői közös nyilatkozatban erősítették meg elköteleződésüket az EU nyugat-balkáni reform- és növekedési terve kapcsán. A találkozóra Szkopjéban került sor, amelynek apropóján megvizsgálták, miket is tartogat a reform- és növekedési terv a csatlakozni kívánó országok számára.
Az Európai Bizottság 2023 novemberében fogadta el azt az eszközt, amellyel a 2024-2027 közötti időszakban a félidei felülvizsgálat részeként 6 milliárd euró támogatást allokálna a nyugat-balkáni államok számára. Tekintettel a térség geopolitikai felértékelődésére az orosz-ukrán háború folytán, a javasolt eszköz bevezetésének célja egyrészről az Európai Unió elköteleződésének mutatása a Nyugat-Balkán felé; másrészről a régió társadalmi és gazdasági konvergenciájának dedikált támogatása. Ha az EU bővíteni szeretné a tagállamok körét – Charles Michel, az Európai Tanács elnöke szerint márpedig 2030-ig ez a célja – akkor az utóbbi az egyik legnagyobb kihívása annak. A régió országainak GDP/fő rátája 30-50%-a az uniós átlagnak, amelyet jelen szintjén a közösség vélhetően nem integrálna. A Bizottság javaslata alapján az eszköz négy pillérén keresztül támogatná a felzárkózást.
A javasolt eszköz támogatását a kedvezményezett országok (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró, Szerbia) hívhatják le közvetett és közvetlen irányítás alatt. Mindemellett az eszköz keretében finanszírozott tevékenységekre vonatkozó beszerzési és támogatási eljárásokban való részvétel nyitva áll nemzetközi és regionális szervezetek, az EU tagállamainak természetes és jogi személyeinek számára is.
A Bizottság javaslata nem váltja fel a régió korábbi támogatási eszközeit, a novemberben javasolt eszköz mindinkább az Előcsatlakozási és Támogatási Eszköz (IPA III) kiegészítéseként értelmezhető. Az IPA III forráskerete a 2021-2027-es időszakra a tagállami hozzájárulásokkal együtt 14,8 milliárd euró, a 2024-2027 között fennmaradó összeg és a javasolt eszköz kombinált pénzügyi hatása a Nyugat-Balkánon körülbelül olyan intenzitással bírhat, mint a kohéziós politika átlagosan az EU tagállamai számára. Az eszköz fontos aspektusa az is, hogy az IPA III-mal ellentétben jelen forrásból Törökország nem részesülne dedikált támogatásban, ami tovább növeli a jelentőségét a térség számára.
A forrásallokáció két szempont– támogatás és folyósítás jellege – szerint valósul meg. A támogatás jellege szerint 2 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra, valamint 4 milliárd euró EU által biztosított kedvezményes kölcsönre különül el. Folyósítás szerint a források egy része közvetlenül a nemzeti költségvetéshez hívható le (3 milliárd euró) a reformtervekben történő előrehaladás alapján, további 3 milliárd eurót (2 milliárd euró vissza nem térítendő, 1 milliárd euró kölcsön) pedig fokozatosan a Nyugat-Balkán Beruházási Keretrendszerhez (WBIF) rendelnek azért, hogy a közlekedést, energia-, illetve digitális szektort, oktatást és készségfejlesztést érintő beruházásokat támogassanak.
Az eszköz egyik újítása az, hogy a pénzügyi folyósítás a kedvezményezett országok által végrehajtott konkrét reformok sikeres végrehajtásától függ. A kedvezményezettek népességi arányszáma és a GDP/fő arány alapján kiszámítják az indikatív juttatást, a folyósítás pedig eredményalapú rendszerben működik.
A források egy részének lehívásának alapját a csatlakozni kívánó államok (kedvezményezettek) mielőbb elkészítendő reformtervei és az abban foglaltak szerinti előrehaladás határozza meg.
Forrás: EU-monitor