Kerekasztal-beszélgetést szervezett a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Ipari és Vállalkozási Szakosztálya 2026. április 14-én az MKT közösségi terében, amelyet az érdeklődők az MKT YouTube-csatornáján is követhettek.
.png)
Az esemény a Visegrádi Négyek – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – iparpolitikai stratégiáit és azok gazdasági tanulságait állította a középpontba.
A beszélgetés résztvevői Szabó Dorottya, a Vállalkozásélénkítő Egyesület kutatója; Csontos Tamás Tibor, a KRTK Világgazdasági Intézet és a Szegedi Tudományegyetem tudományos segédmunkatársa; valamint Puzder Filip, az EY Magyarország állami támogatásokkal foglalkozó senior managere voltak. A kerekasztalt Kállay László, a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalkozás és Innováció Intézetének egyetemi docense moderálta. Az esemény résztvevőit Kozma Miklós, a Budapesti Corvinus Egyetem MBA-programigazgatója, az MKT Szakosztályának elnöke köszöntötte.
A beszélgetés a New Industrial Policy Observatory (NIPO 2.0) adatbázis módszertanára és eredményeire építve vizsgálta az iparpolitikai beavatkozások motivációit, eszköztárát és a megvalósítás hatékonyságát. A résztvevők azt is áttekintették, hogy a Visegrádi Négyek országainak iparpolitikai lépései miként illeszkednek a globális iparpolitikai trendekhez, valamint milyen versenyképességi következményekkel járhatnak a régió országai számára.
A beszélgetés egyik fontos megállapítása az volt, hogy az iparpolitika az elmúlt években világszerte ismét felértékelődött. Míg a 1990-es és 2000-es években a gazdaságpolitikai gondolkodás inkább az állami beavatkozás visszaszorítását hangsúlyozta, napjainkban az Európai Unióban, az Egyesült Államokban és Ázsiában is egyre erősebb az állami szerepvállalás a stratégiai iparágak fejlesztésében.
A Visegrádi országok gazdasági felzárkózásában kiemelt szerepet játszott a feldolgozóipar és az exportorientált termelés. A régió gazdaságai erősen integrálódtak az európai, különösen a német ipari értékláncokba, miközben a rendszerváltást követően a fejlődés jelentős részben a külföldi működőtőke-befektetésekre (FDI) épült. A multinacionális vállalatok fontos szerepet játszottak a technológia, a menedzsmenttudás és az exportkapcsolatok beáramlásában.
A beszélgetés során ugyanakkor szó esett a modell korlátairól is. A régió gazdasága sok esetben összeszerelő jellegű maradt és viszonylag alacsony a hazai tulajdonú vállalatok által előállított hozzáadott érték aránya. A résztvevők szerint ezért a következő fejlődési szakasz kulcsa a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek erősítése lehet, amelynek fontos elemei a kutatás-fejlesztési kapacitások bővítése, az innováció ösztönzése, a technológiai fejlesztések támogatása, valamint a saját technológiai vállalatok megerősítése.
A hosszú távú ipari fejlődés szempontjából kiemelt jelentősége van a humántőkének és az oktatásnak is: a versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú a mérnökök, technológiai szakemberek és kutatók képzése. A beszélgetés résztvevői arra is rámutattak, hogy a globális gazdaságban egyre erősödik az ipari verseny, különösen a zöld átálláshoz kapcsolódó technológiák, a chipipar és az akkumulátorgyártás területén, ami tovább növeli az államok iparpolitikai aktivitását.
Magyarország esetében az utóbbi években jelentős autóipari és akkumulátoripari beruházások valósultak meg. A jövő egyik legfontosabb kihívása azonban az lehet, hogy az ország ne csupán gyártási helyszínként jelenjen meg a globális értékláncokban, hanem egyre nagyobb szerepet kapjon a kutatás-fejlesztés és a technológiai fejlesztés is.