A Budapesti Corvinus Egyetemen tartott kerekasztal-beszélgetésen Pogátsa Zoltán közgazdász és Gondola Csaba, az Energiaügyi Minisztérium körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára azt vitatta meg, hogy az Európai Unió képes-e egyszerre teljesíteni ambiciózus klímacéljait és megőrizni globális versenyképességét.
.png)
A vita rámutatott: az EU-nak olyan nemzetközi környezetben kell betartania saját szigorú szabályait, ahol a nagy kibocsátók – mindenekelőtt Kína – jóval lazább klímakorlátok mellett folytatják a termelést, így az uniós cégek egyre erősebb költség- és technológiai versenyhátrányba kerülhetnek.
Gondola szerint a számok alapján az EU és Magyarország „jól teljesít”: 1990 óta az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás 37, a magyar 48 százalékkal csökkent, miközben a gazdaság bővült. Úgy látja, hogy a papíron zöld Európa ezt részben azzal éri el, hogy a zöldtechnológiák gyártását jórészt kiszervezi, az emisszió pedig a világ más részein, gyakran gyengébb technológiával és olcsóbban keletkezik, ami egyszerre rontja az uniós ipar esélyeit és torzítja a „zöld” statisztikákat.
A beszélgetésben hangsúlyosan jelent meg az a nézet, hogy amíg az EU egyoldalúan emeli a környezetvédelmi elvárásokat, a globális kibocsátásban meghatározó országok nem követik, addig a zöld átállás könnyen az európai versenyképesség rovására mehet. Pogátsa szerint a világ ÜHG-kibocsátása csak akkor csökkenhet érdemben, ha nemcsak a technológia, hanem a népesség, az egy főre jutó GDP és az energiafelhasználás szerkezete is változik, ami komoly gazdasági és társadalmi konfliktusokat vetít előre az EU számára is.
Az energiaellátás jövőjéről szólva Gondola a nukleáris energiát nevezte az egyik kulcstényezőnek az európai energiaárak és ellátásbiztonság szempontjából, és úgy fogalmazott, hogy az elmúlt évtizedek atomenergiát korlátozó döntéseit ma már egyre többen tartják stratégiailag hibásnak. Pogátsa ezzel szemben a nukleáris beruházások hosszú távú környezeti, biztonsági és geopolitikai kockázataira hívta fel a figyelmet, és úgy véli, hogy globális szinten az atomenergia csak marginális szerepet tud majd betölteni, így önmagában nem oldja meg Európa versenyképességi kihívásait sem.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a fenntarthatóság és a versenyképesség közötti feszültség nem pusztán technológiai kérdés: az EU-nak egyszerre kellene csökkentenie a kibocsátást, kezelnie a klímaváltozás okozta geopolitikai és migrációs kockázatokat, és közben olyan üzleti környezetet fenntartania, amelyben az európai vállalatok nem szorulnak tartósan hátrányos helyzetbe a globális versenytársakkal szemben. A Corvinuson elhangzottak alapján mindez új típusú európai gazdaság- és iparpolitikai gondolkodást igényel, amely a klímacélokat és a versenyképességi szempontokat már nem egymással szemben, hanem integrált keretben kezeli.